A kirándulás szerintem az egyik legjobb kikapcsolódás. Mi imádjuk, úgyhogy amikor csak lehet, túrázni indulunk. Legutóbb Zebegényről mentünk át Nagymarosra, érintve a Julianus-kilátót és tettünk egy kitérőt a Remete-barlang felé is.
A terep vagy emelkedik, vagy lejt, más nagyon nincs, szóval kicsit fárasztóbb a gyaloglás rajta, a barlang felé vezető kék ösvény pedig kimondottan nehéz szakasz. Valaki kiírta az egyik jelzéshez, hogy „nem éri meg”. Szerintem megéri: gyönyörű a kilátás, most még szép, friss, életteli az erdő is. Jó gyalogolni, elmélyedni a természet csendjében, beszívni a tiszta levegőt. Jó megérkezni a kilátóhoz és kifújni magamat a kaptató után, aztán megenni az úti elemózsiát. A hegy tetején gyönyörű kilátás nyílik a Dunakanyarra, amit minden évszakban érdemes megnézni. Onnan egy kedves kis rétre vezet az út, ahol épp rengeteg virág nyílt, és kabóca muzsikált együtt az énekesmadarakkal.
Amikor pedig megérkeztünk Nagymarosra, megpihentünk a Duna-parton. Szeretem nézni a vizet, és csak hagyni, hogy folydogáljon az idő is vele. Jó kiszakadni a zajból, a városból, ahonnan olyan fájóan hiányzik a természet.
És aki szeret alkotni, mint mi, az inspirációt is gyűjthet a kirándulásból. Láttunk pompás zöld gyíkot, meg persze a hagyományos típust is, számtalan édes kis virágot, ganajtúrókat, ahogy együtt görgették a golyóbist, szarvasbogarat, havasi cincért, és álcsüngőlepkét, aki gyerekkorom egyik kedvenc lepkéje volt, mert, ha az ember odatartja elé az ujját, akkor átmászik rá, és hosszan ott is marad.
Szóval, már a túra alatt eldöntöttem, hogy szeretném meghímezni az élményeimet, így születtek a kis kitűzők. Krisztián is beszállt, és együtt öltögettünk órákon át. Azért a gyöngyöket is elővettem, egy-két szem azért felkerült a hímzőfonalak szövedéke közé.
Remélem te is kedvet kapsz a kiránduláshoz és az alkotáshoz is!
Comments