Az elmúlt időszak alkotásról szólt, de ezúttal nem festés vagy hímzés, hanem egy színdarab született. Hétvégén mutattuk be a Hazádról rendületlenül című, közös erővel létrehozott darabunkat.
A kórusból néhányan úgy döntöttünk, hogy drámajátékokat is szívesen játszanánk szabadidőnkben. Így hát hetente egyszer összegyűltünk, hogy játszunk, és jeleneteket improvizáljunk. Tavaly nyár elejére pedig már megérett bennünk a gondolat, hogy egy színdarabot is szívesen összehoznánk és bemutatnánk. Ősszel kilencen összegyűltünk egy hosszú hétvégére Dobogókőn, és elkezdtünk dolgozni, ötletelni. Vezetőink, Zalán és Marci a „Mi a magyar?” témával és munkacímmel indították el a folyamatot.
Első este vitaszínházzal kezdtünk, ahol rendezőink különböző kérdésekben állítottak minket döntéshelyzet elé. Vajon hol jobb, itthon vagy külföldön? Mire lehetünk büszkék és mire nem. Mitől érezzük magunkat magyarnak, és mit jelent számunkra a hazaszeretet, ha egyáltalán jelent valamit. Másnap aztán versek, idézetek alapján készítettünk improvizációs jeleneteket. A csodaszarvas legendájához készítettünk különböző stílusban töredékeket. Hungarikumoknak találtunk ki vicces eredet-történetet. Közben sok játékos, egymásra hangolódást segítő feladat is tagolta a napot, meg persze egy közös bográcsozás. Az ebéd után az ételtől elnehezülve, fák lombjai alatt lustán nyújtóztunk egyet, aztán folytattuk a munkát éjszakáig.
Ezután a nagyon inspiráló közös hétvége után, hetente egyszer, péntekenként fejlesztgettük, formáltuk tovább a darabot. Lassan kialakult, hogy az összekötő kapocs a jelenetek között a Turul Véda tv lesz. Fiktív adó, ahol a szemfüles néző azért mégiscsak felfedezhet némi kapcsolatot a valósággal. Az abban zajló különböző visszatérő, mókás műsorokból ismerhetik meg a nézők, hogy mit gondolunk mi most a magyarságunkról és hazánkról. Közben a hét szereplő közül hatnak egy-egy saját karaktere is lett, akik három jelentben tűnnek fel, és valamerre halad a sorsuk, vagy éppen egy helyben topognak, és keresik önmagukat.
A tv-műsoroknak persze szignál is kellett. Személyes büszkeségem, hogy javarészt én készítettem őket, Krisztián közreműködésével persze. Mivel eddig sosem próbáltam zenét írni, nagyon izgi volt kitalálni őket. Ezek persze rövid dallamok, de többszólamúak, és a négyből kettőhöz zongora kíséretet is tettünk, kettőhöz meg valami zeneszerkesztő programmal egyéb effekteket adtunk hozzá. Nyilván, ha már magyar, akkor a népdal kihagyhatatlan volt. A Turul Véda tévének így egy népdal részlet a szignálja és később indulót is írtam hozzá. A meglévő többszólamú dallamra írtam új szöveget. Mint a tv egyik műsorvezetője, a szerepem kelléke ez a medál volt, amit én készítettem erre az alkalomra.
Mivel már a táborunk alatt közösen elkezdtünk írni egy panaszkórust, és az a dal elég hamar meg is lett, felmerült, hogy valami pozitív hangvételű ének is jó lenne a darabban. Elkezdtünk ahhoz is összeírni dolgokat, amiket szeretünk és jónak gondolunk itthon. Ugyanakkor kevésbé tudtam kapcsolódni ahhoz, hogy finom a túrórudi, vagy, hogy szépek a tájaink és egyre több a bicikliút. Úgy éreztem, hogy mindannyian némileg kilátástalannak érezzük a mai Magyarországot. Hogy nem tudunk mit kezdeni az erősödő ellenségeskedéssel, rosszkedvűnek, lemondónak látjuk az embereket. Egyre többekből tűnik el a remény. Ezért egy naívan reménykedő szöveget írtam. És aztán arra egy dallamot és egy zongorakíséretet. Egyszerű és rövid, a vezetőink szerint sablonos is, de nekem mégiscsak öröm, hogy én hoztam létre. Szerintem kedves kis dal lett. És mivel más nem írt, így hát bekerült a darabba, amit már kétszer elő is adtunk.
A másik dolog, amit szeretek a darabunkban, az a kellékek használata. Kevés tárgyat használunk, azok viszont újra és újra visszatérnek, csak éppen új funkcióban. Így válik a piros paprika varázsporrá, a Rubik kocka játék konzollá, vagy éppen a szőrme újsággá.
Nyilván amatőrök vagyunk, és egyikünk sem akart soha színész lenni. Abban bízom azonban, hogy a játék öröme, a szabad ötletelés kreativitása és a közös munka lelkesedése mégiscsak megteremt valamit, ami miatt érdemes megnézni a létrejött alkotást. S bár sok a kritikai hang a darabban, azért mi még mindannyian itthon próbálunk építeni és alkotni.