A mi kórusunk olyan menő, hogy nyári egyeteme is van. Ráadásul az a helyzet, hogy négy fantasztikus önkéntes vállalja fel a dolog praktikus részeinek szervezést, hogy a 120 ember aztán gondtalanul végigdalolhasson öt napot a Duna partján, öreg fák árnyékában.
Itt úgy járhat az ember zenetöri órára, hogy laikusként is megérti, miről van szó. Idén olyan zeneszerzőket mutatott nekünk Árpi, akik valamilyen módon megelőzték a kort, amiben éltek és olyan különleges vagy éppen meghökkentő darabokat írtak, amelyek csak évtizedek múlva futottak be és lettek híressé. Itt egy mindenki számára ismerős zene. Hallgasd csak meg!
Ugye nem gondoltad volna, hogy a Star wars előtt 30 évvel ezt már megírta valaki… A szerzői jogokat hagyjuk :)
Vagy mit szólsz ahhoz, amikor váratlanul egy doromb csendül fel egy 1769-es darabban.
Ez persze csak két példa a sok közül, mert minden nap több darabot és szerzőt is megmutatott nekünk Tóth Ápri és mindegyik valamiért különleges volt.
A másik izgalmas óra, amelyen én részt vettem, az a kreatív zene volt. Itt egy iszonyat lelkes és vidám zenész, Mark Fedronic segített nekünk, hogy négy verset valamilyen módon megzenésítsünk. Ez elég merész vállalkozás, főleg ennyi idő alatt. Nekem nem is feltétlenül a végeredmény, inkább az odvezető út, a rávezető játékok, feladatok tetszettek a legjobban. Táncoltunk Bartókra, elénekeltük a nevünket, játszottunk hangokkal…
Az összpróbákon, ahol mind a 120-an énekeltünk, megtanultunk négy klassz kórusművet, amelyeket vasárnap a zárókoncerten elő is adtunk. Például ezt:
Volt még egy csomó kamarakórus és kvartettek, voltak, akik vezényelni tanultak, voltak, akik szolfézst. Aki pedig a hangját szerette volna fejleszteni, az a hangképzésre járt, csupa klassz tanárhoz.
Egyik este Fazekas Gergely zenetörténész tartott nekünk izgalmas előadást, másik este táncház volt, ahol a népdaléneklés szakot választók is megmutathatták, mit tanultak. És persze tánc kifulladásig. Közben egy másik csapat Imagine-t játszott, de úgy, hogy a feladványok mind egykori dalok voltak, és ha valaki kitalálta, rögtön el is énekeltük.
Igazából nehéz szavakba önteni, hogy mennyi élmény ért minket. A legmeghatározóbb mégis az, hogy ilyenkor mindig kiderül, hogy lehet jól működtetni a dolgokat. Minden megoldódik, mindenre van valaki, aki önként megszervezi: akár a hajókázásról van szó, akár a szelektív szemétgyűjtésről, akár arról, hogy óriás távcsővel csillagokat nézhessünk az éjszakai égbolton. Ha így működne az egész világ is, akkor sokkal jobb hely lenne. Nehéz volt visszajönni Budapest zajába.
fotók: Kőszeghy Anna