Útközben megfestem
Mindig érdekes egy kicsit belecsöppenni valami másba, kilépni a saját megszokott világunkból, és kipróbálni, hogyan működünk egy egészen más helyzetben. Ezúttal néhány csepp festékkel színesítettük Sváby András Útközben elmeséled című műsorának történetét, amelynek vendége Görög Zita volt.

A műsorban személyes történetek, életutak és sorsok kerülnek előtérbe, és talán éppen ettől érdekes: egy-egy beszélgetésen keresztül kicsit közelebb kerülhetünk valakihez, akit egyébként leginkább csak a nyilvánosságból ismerünk. Most pedig mi is részesei lehettünk ennek a történetnek, csak éppen a saját eszközeinkkel: festékkel, színekkel és mintákkal.
A festés ezúttal Encs-Fügödön, az IndaHouse tanodájában zajlott, ahol hátrányos helyzetű gyerekek mindennapjait igyekszik gazdagítani a közösség. Egy olyan teret festettünk ki, amely a gyerekek mindennapjainak része, és reméljük, hogy a színek nemcsak a falakat teszik vidámabbá, hanem az ott töltött időhöz is hozzáadnak valamit. Egy ponton Zita és András is ecsetet ragadott, és részt vettek a fal készítésében.

A média és a forgatás világa egészen más tempót diktál, mint amiben az ember alkotás közben létezik. Amikor festek, szeretek elmerülni a folyamatban, figyelni a színekre, hagyni, hogy kialakuljon a következő lépés. A forgatáson viszont alkalmazkodni kell a kamerához, az időhöz, a történésekhez és a többiek munkájához is. Néha más sorrendben kerülnek fel a színek és a minták, mint ahogyan eredetileg elképzeltem, mert éppen úgy kívánja a helyzet.
Érdekes tapasztalás volt összehangolni ezt a két világot. Megtanulni, mikor kell ragaszkodni az elképzeléseimhez, és mikor érdemes rugalmasan változtatni rajtuk. Hiszen az alkotás nem mindig magányos folyamat: néha éppen az együttműködésből születik valami új.

A fal végül elkészült, mi pedig reméljük, hogy az oda járó gyerekek örömmel veszik birtokba a színesebb környezetet. Jó érzés úgy otthagyni valamit, hogy az nemcsak egy forgatás emléke, hanem a mindennapok részévé válhat azok számára, akiknek készült.
Talán ez az egyik legjobb dolog az ilyen találkozásokban: amikor különböző világok egy rövid időre összeérnek, és a végén marad utánuk valami kézzelfogható.




Comments